Az év szava

A Cambridge Dictionary idén is megválasztotta az év szavát, amely a parasocial szó lett. Régebben egyszerűen rajongásnak hívtuk volna ezt a jelenséget, de a 21. században, mint annyi minden, ez is sokkal bonyolultabb. A parasocial egy olyan beteges kötődést határoz meg, amelyet valaki egy hírességgel, fiktív szereplővel vagy épp az AI-jal kapcsolatban érez, és ez az, amiért 21. századi a szó. A közösségi média szőröstől-bőröstől beszippantott bennünket, ezért ma már a vonzódásaink is virtuálisak. Ezért van az, hogy jobban kötődünk az általunk elképzelt karakterekhez, főként hírességekhez, influenszerekhez, kedvenc szappanoperánk szereplőihez, és igen, chatbotokhoz is, mint a mellettünk élő, valóságos személyekhez.
Habár a parasocial idén lett az év szava, a kifejezés mégis több évtizedre nyúlik vissza. Egészen pontosan 1956-ra, amikor a Chicagói Egyetem szociológusai, Donald Horton és Richard Wohl megfigyelték, hogy a tévénézők a tévés személyiségekre „személyes ismerősként”, sőt „családtagként” tekintenek – jóllehet, ez az „ismeretség” mindössze a tévés szereplésükön és a pletykalapok cikkein alapszik. A 21. században aztán a közösségi média és a mesterséges intelligencia megjelenésével ez a paraszociális viselkedés, az ismert emberekkel való egyoldalú kapcsolat is felerősödött.
Ezért van a hírességeknek, influenszereknek több milliós követő táboruk a közösségi médiában – hiszen az életük is a nyilvánosság előtt zajlik –, még akkor is, ha az a kép, amelyet magukról mutatnak, hamis. Aztán mikor lehull a lepel, és a híresség mégse úgy viselkedik, ahogy azt a követői elvárják, rázúdul a gyűlöletcunami.
Szóval azért lett a parasocial az idei év szava, mert ezt a jelenséget leírja. Maga a jelenség azonban ennél többrétegű, ami azonban nem fér bele egy rövid blogbejegyzés kereteibe.