Évforduló

November közepén lesz két éve, hogy somorjai lakosnak mondhatom magam. Azon a szombat délelőtt csurig megrakott autóval indultunk el Százdról, hogy Somorján találjunk új otthonra. Habár az előző hónapok során már fokozatosan felszállítottuk az új lakásba a nagyobb dolgokat, apuék így is az indulás előtt már két nappal pakolták az autót, úgyhogy a végén mi hárman már alig fértünk el a sok életbevágóan fontos kacat mellett.
Persze aki egy életet él le falun, az a régi életéből a lehető legtöbbet akar átmenteni abba az újba. Bevallom, épp ezért tartottam is egy kicsit a költözéstől – mert hát, én is ismertem a mondást a régi fáról. Még szerencse, hogy a nővéremék a szomszéd faluban élnek, és rajtuk kívül is voltak ismerősök a városban, akik megkönnyítették a beilleszkedést.
Ahogy most megpróbálom összegyűjteni annak a szombat délutánnak az emlékeit, eszembe jut, hogy azon a napon is választott az ország. Először még úgy volt, hogy én is elmegyek szavazni, tudtuk a körzetet is, ahova tartozom, de akkor még hiányzott a helyismeret – úgyhogy végül mégse mentem el állampolgári kötelességemet teljesíteni. Mentségemre szolgáljon, hogy a választásnak amúgy sem volt nagy tétje.
Aztán az egész délutánt azzal töltöttük, hogy a magunkkal hozott holmival töltöttük meg a lakást.
Mivel az a két évvel ezelőtti november is meglehetősen meleg volt, kihasználtam, és a következő hetekben az elektromos kocsival felfedező utakat tettem a városban. Az első benyomásom pozitív volt – hogy szinte mindenhova eljutok. Emlékszem, eleinte még attól is féltem, hogy eltévedek, de azzal nyugtatgattam magam, hogy csak azt az utat kell megjegyeznem, amelyiken odafelé megyek, ugyanaz vissza is vezet. A várost pedig körökben fedeztem, fedezem fel. Kezdtem egy szűk körrel, amely a két templom, a református és a katolikus közti belvárost jelenti, ahol a lakásunk is van. Mostanra sikerült eljutnom egész a város széléig, és már ott van a fejemben egy hozzávetőleges térkép Somorjáról.
Szóval, ezek voltak az első útjaim a városban.
                                                                                                                                         Sztakó Zsolt