Huang Puang a világ megváltoztatásáról

Egy zarándok kapaszkodott fel a völgyből a kolostorhoz. Huang Puang éppen a kolostor kapujában üldögélt, a tájban gyönyörködött, és meditált. A zarándok, meglátva őt, azonnal panaszkodni kezdett.
„A világ annyira gonosz, az emberek pedig teli vannak rosszindulattal és ármánnyal. Pletykálnak, és annak örülnek, ha másnak kellemetlenséget okozhatnak. Abban lelik örömüket, ha lerombolhatnak minden szépet és értékeset, és a sárba ránthatnak mindenkit, aki náluk jobb. Persze neked ezt hiába is mondom, szerzetes, te ezt nem értheted, hiszen itt élsz biztonságban, a kolostor falai között. Mit is sejthetnél te a világ gonoszságáról?”
Huang Puang hosszú ideig hallgatott, de végtére is megelégelte a semmire se jó szóáradatot, amivel az asszony csak a tehetetlen dühét akarta rázúdítani valakire, és így szólt.
„Jóasszony, mielőtt a világot akarnád megváltoztatni, kezdd el azzal, hogy magad változol meg, és máris ötven százalékkal jobb hely lesz a világ. A világtól csak azt kaphatod vissza, amit te is adsz neki. Ezért hát ne a világot hibáztasd, ha úgy érzed, méltánytalanság ért, hanem először magaddal csinálj számvetést.”                                                                                                                        Sztakó Zsolt