Carissimi jótékonysági alap
A kolostor fiatal szerzetesei körbevették Huang Puangot, és kérlelték, hogy meséljen valamit. Ő pedig a következő példázatot mondta el nekik:
Két barát egy reggel Hüaj csi faluból elindult a közeli városba. Egyikük végig az utat kémlelte, mígnem társa unszolására elárulta, hogy éjszaka álmában ugyanezen az úton járt, és egy értékes dolgot talált az út porában. Ekkor azonban már fel is kiáltott, felemelt az út széléről egy csillogó ékkövet, és a tarisznyájába rejtette.
„Biztosan egy gazdag utazó járt erre, annak a diadémjából esett ki ez a gyémánt” – tette hozzá elégedetten.
Egy idő múlva a barátja is fürkészni kezdte az utat, hátha ő is talál valami értékeset, de csak egy rézpénzre lelt, ám azért eltette a tarisznyájába.
„Biztosan egy koldus járt erre, annak a tarisznyájából esett ki az alamizsnája” – jegyezte meg fitymálva az, aki az imént az ékkövet találta.
Ekkor azonban már a városba értek, és betértek az első útjukba eső ékszerész üzletébe, hogy megmutassák neki, amit találtak. Ám az ékszerész, miután megvizsgálta a csillogó ékkövet, megállapította, hogy az csak egy értéktelen üveggyöngy. A rézpénzről viszont, miután megtisztította a rárakódott piszoktól, kiderült, hogy aranyból van.
Ebből pedig az a tanulság, hogy sose higgyél a látszatnak, mert a csillogásról is kiderülhet, hogy talmi, az értéktelenről pedig egy kis tisztogatás után, hogy valójában értékes.
Sztakó Zsolt