Carissimi jótékonysági alap
Folytatás és befejezés
Covidka ugyanis arra gondolt, ha már van egy ilyen fájintos koronája, szeretne vele dicsekedni, nem pedig egy laborban kuksolni, ahol senki se látja. Elsősorban azt szerette volna, ha a testvérei látják, mert egyiknek se volt olyan királycsávó koronája, mint neki. Covidka tehát elindult, hogy visszatérjen a barlangba, ám az út hosszú és fárasztó volt, nem vírusnak való. Ekkor szembejött vele egy tobzoska, és Covidka arra gondolt, hogy potyautas lesz, hátha elviszi őt a barlangba. Ám hiába ugrott rá, nem értettek szót. Mi tagadás, a tobzoska egy kicsit hülye volt… és hát makacs is. Így történt aztán, hogy a tobzoska belesétált egy csapdába, amelyet egy paraszt állított.
Emberünk megörült a fogásnak. Másnap bevitte a városba, és a piacon eladta a tobzoskát, amit még aznap jóízűen el is fogyasztottak. Így került Covidka egy addig ismeretlen világba. Először megrémült, de aztán rájött, hogy nem is olyan barátságtalan ez a hely, ahová került. Jó meleg, és védett, ráadásul még élősködni is tud. Merthogy azt el is felejtettem mondani, hogy Covidka mindennél jobban szeretett élősködni. Mondhatni, ez volt a lételeme.
Hogy azonban ne húzzam el túlságosan a mesémet, ezzel egy szédületes karrier indult el Covidka számára. Egész országrészeket sikerültek megbénítania, karanténba zárnia. Közben pedig bejárta a világot.
Így jutott el Európába, Milánóba is… maga se tudta, hogyan. Egyszer csak egy repülőgép fedélzetén találta magát. Akkor már volt tapasztalata az emberekkel, és tudta, hogy szeretnek utazni. Arra azonban nem gondolt, hogy Európába is eljut. Ahogy mások se.
Így lett Covidka világjárvány.
Sztakó Zsolt