Carissimi jótékonysági alap
Akkor hát egyedül maradtam. Erzsi néni és apu kimennek a szobából – miután apu, mintegy biztatásul, sokadszorra is elmondja, hogy holnap látjuk egymást. Hallgatom a lassan elhaló lépteiket a folyosón, és próbálom megszokni a gondolatot, hogy három hétig ez lesz az otthonom.
Ez a valamikor a Benyovszky grófok által létrehozott parkban lévő „ápolási centrum”, amely több pavilonból áll. Nekem sikerült a legelhanyagoltabbat kifognom – ezt már a megérkezésemkor látom. Vélhetően a megépítése óta gondosan ügyeltek arra, hogy nagyobb munkát ne végezzenek rajta. Ennek az erőfeszítésnek meg is van az eredménye. Valahogy olyan „szocialista egészségügy” fílingem van.
Komoly köszönettel tartozom az ápolószemélyzetnek, hogy kibírtam a három hetet – nélkülük nem sikerült volna!
Megpróbálok olvasni, de a gondolataim minduntalan elkalandoznak, és anyu körül járnak. Őt tegnap vitte a sógorom Besztercebányára, ahol ma már meg is operálják. Térdprotézist fog kapni, mert az utóbbi időben már elviselhetetlen fájdalmai voltak.
Tulajdonképp én is azért vagyok itt, mert apu nem vállalta, hogy egyedül végzi azt a kétemberes feladatot, amelyet az ápolásom jelent. Ezért aztán, optimistán, úgy gondoltuk, hogy itt, Légen vészelem át azt a három hetet, amíg anyu felépül a műtét után.
Körbenézek a szobában, ahol három ágy van, de még csak az enyém van elfoglalva, a mosdó mellett. Szerdán kapok szobatársakat, két éjszakát egyedül leszek.
Ebédidő van. Az ápolónő hozza a tálcát, és leteszi elém az ételt. Kisvártatva megjelenik a kolléganője, és látva, hogy még érintetlen előttem az ebéd, megkérdezi, hogy etessen-e meg. Megrázom a fejem. Semmi étvágyam, inkább csak a forma kedvéért túrok bele az ételbe.
Délután bejön a doktornő, és közli, hogy ő lesz a szobaorvosom. Ha bármi panaszom van, ő minden reggel meglátogat.
Azt már az első pillanatban felmértem, hogy itt nincsenek felkészülve egy magamfajta (értsd: kvadriplégiás) páciens fogadására, mégse mondom neki. Remélem, azonban, hogy legalább egy súlycsoportombéli férfi ápoló van itt, és nem olyan nők fognak emelgetni, akik vasággyal együtt alig érik el az ötven kilót.
Sztakó Zsolt