A beszédfolyamatosság zavarai – hadarás

A hadarást mint beszédfolyamatossági zavart ismerjük, amelynek jellemzője a gyors vagy szabálytalan beszédtempó, a túlzott megakadás és előfordulhatnak más nyelvi és fonológiai hibák, eltérések is.

Akkor beszélünk hadarásról mint beszédproblémáról, ha a beszéd gyorsaságát, a hangok, szótagok és szavak elnyelését, torzítását tapasztaljuk. Ha jobban belegondolunk, biztosan fel tudunk idézni magunkban olyan alkalmat, amikor mindez jellemző volt beszédünkre. Általában javítandó hadarásról akkor beszélünk, ha ez a beszédstílus állandóan megfigyelhető egy egyénnél.

Ebben az esetben ugyanis a mondanivaló nehezen érthető, az artikuláció nem pontos, ami a másokkal való kommunikációt negatívan befolyásolja. Mivel a hangindítás a légzésen alapszik, így funkcionális hangzavarok léphetnek fel: például rekedt vagy zönge nélküli hangképzés.

A legtöbb hadaró élénk és szellemes ember, hatalmas benne a közlési vágy. Gondolatai gyorsan követik egymást, gyors tempójú a beszéde. Egyes elméletek szerint a hadarók kora gyermekkorában kialakult egy rossz szokás, melyet a szülők nem korrigáltak. Ez a szokás a nyugtalan és túlságosan mozgékony kedélyállapotból származik, amelynek következménye, hogy a beszéd megelőzi a gondolatokat, és több mindent akar egyszerre kifejezni.

A hadaró egyénnél megfigyelhető, hogy élete megtervezésével is gondjai vannak. Belekezd ebbe is, abba is, és nehezen küzd meg az időbeosztással. A figyelmére jellemző a dekoncentráltság. Mindezek ellenére átlagos, de inkább az átlagnál magasabb IQ jellemző rá. Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a hadarók mozgásos kivitelezésére a pontosság, az ügyesség a jellemző.

A hadarás kialakulásának okait különböző elméletek magyarázzák. Vannak, amelyek genetikai hatásoknak tulajdonítják a tüneteket, de vannak olyanok, amelyek az agyi éretlenséggel magyarázzák azokat. Leggyakrabban a hadarás az úgynevezett központi nyelvi kiegyensúlyozatlanság verbális megnyilvánulása, tehát a háttérben magasabb szintű funkciók integrációjának zavara állhat.

A hadarás diagnosztikája

Nem egyszerű, mivel sokszor tévesen dadogásként azonosítják. Mindkét kommunikációs zavar megszünteti a beszéd folyamatosságát, de különböző módon. A hadaróknak nincs különösebb problémájuk a beszéd expresszív oldalával, gondolataik szavakba öntésével, viszont gondolataik a beszéd során csapongóvá és szervezetlenné válnak. A hadarás szemben a dadogással nemcsak a beszédet, hanem a gondolkodási mintákat, az írást, a gépelést és különböző egyéb kommunikációs interakciókat is érinti. Habár a hadarás és a dadogás kombinálódhatnak egymással (létezik hadarásos dadogás), de a beszédfolyamatosság két egyedülálló zavaráról van szó.

A hadarást gyakran összetévesztik más nyelvi vagy tanulási zavarokkal, sőt az ADHD-val is.

A hadaróknál gyakran jelentkeznek írási-olvasási nehézségek, zavarok, mint például a diszlexia, diszgráfia.

A kezelés megkezdése előtt fontos, hogy a hadarásgyanús gyermeket, felnőttet pontosan diagnosztizálja a logopédus. A diagnosztikai folyamat általában hosszadalmas, amelyet két vagy több ülésben szoktak elvégezni. Ajánlott más szakemberek véleményét is kikérni, mint például pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter, orvos, neuropszichológus. A logopédiai vizsgálatnak ki kell terjednie a beszédfolyamatosság vizsgálatára, és meg kell figyelni az esetlegesen társuló rendellenességeket, mint az orális-motoros készségek, kiejtésbeli problémák, szociális nehézségek jelenlétét.

Ha a hadarás hátterében öröklött, szervi vagy éppen familiáris okok állnak, a terápia hatására a tünetek enyhülhetnek, időszakosan akár el is tűnhetnek. Az okok azonban nem fognak megszűnni. A hadarás kezelését a kliens egyedi nehézségeihez, igényeihez kell igazítani.

A hadarás kezelése

A szakemberek a hadarás kezelésére közös célokat vagy elveket választottak ki. Ezek közül néhány ismertebb és aránylag jól bevált elvet felsorolunk, bemutatunk:
• lelassított beszédtempó kialakítása;
• fokozott önmonitorozás;
• tiszta artikuláció használata;
• tudatosan tervezett és szervezett nyelvtan használata;
• interakció a hallgatókkal;
• természetes beszédre való törekvés.

A gyermekek és a felnőttek kezelése sokban különbözik egymástól. Szoros együttműködést kell kialakítania a logopédusnak más szakemberekkel. Ha nem értjük a hadaró beszédét, a tartalom megfejthető célzott kérdésekkel is. Ha a hadaró gyermeket visszavezetjük a témába, segítjük őt. Tegyünk fel alternatív kérdéseket, ha a hadarónak nem sikerül a beszéd tartalmát közölnie.

Pedagógusainknak javasoljuk, hogy tartsanak konzultációt a logopédussal, ha a hadarásos tünetek az iskolában negatívan befolyásolják az iskolai teljesítményt.

Néhány tanács számukra:
• Ne mondjuk a gyermeknek, hogy hadar!
• Ne ismételtessük, ne javítsuk a beszédét!
• Mindig legyen elég időnk arra, hogy meghallgassuk, ne szakítsuk félbe a beszédét!
• Ne produkáltassuk, ha nem szeretné!
• Ha fáradt, akkor kevesebbet beszéltessük!
• Vonjuk be őt olyan elfoglaltságokba, amelyek sok nyelvi tapasztalatot nyújtanak: ilyen a bábozás, a mesélés,     éneklés!
• Mutassunk nyugodt, halk, dallamos beszédpéldát!
• Teremtsünk elfogadó környezetet számára, ahol biztonságban érzi magát!

A hadarás felnőttkorban is eredményesen kezelhető, amely hozzájárul az felnőtt munkahelyi sikereihez is. Elsőként a beszédtechnikával, azon belül is a helyes lélegzés, hangadás, a megfelelő ritmus, hangsúly és hanglejtés kialakítása a cél. A légzéskapacitást egyre hosszabb szövegek gyakorlásával növelik. A felolvasandó szövegeket elemzik, és az alany csak a megjelölt helyeken vehet újra levegőt. Külön figyelmet fordítanak a hosszú-rövid szembenállásra. Ehhez szópárokat gyakorolnak pl. adok-adók, kerülök-kerülők, falu-falú, török-törők-tőrök. A ritmizáláshoz a felnőttnek hosszú, nehéz szavakat kell gyűjtenie a szakterületéről.

A beszéd és a gondolkodás mellett a személyiséget is fejlesztjük, ami a következőket tartalmazza: önismeret, célok kitűzése, prioritások felállítása, akciótervek kialakítása, időgazdálkodás, feledékenységstratégia.

Zupko Mária

(Megjelent a Magyar 7 c. hetilapban 2022. május 24-én.)