Mi van velem?

A címben jelzett kérdést úgy is feltehetném, hogy mi történt velem 2023-ban, amiért az év utolsó napján az éjfél eljöttével örömmel vettem búcsút az előző évtől, és reménykedve koccintottam, hogy az új év jobb lesz, mint az előző volt? Persze, ez így címnek túl hosszú, és én mégse akartam posztmodern szöveget írni, tele körmönfont mondatokkal, hogy mire szegény olvasó a végére ér, elfelejti az elejét, és kezdheti elölről (én legalábbis így vagyok vele). Ezért aztán ezt a rövid kérdést választottam címnek. Nagyképűen feltételezve, hogy valakit esetleg érdekelhet, hogy mi van velem. De hát akit nem érdekel, legfeljebb nem olvassa el. Ez az olvasó szabadsága.
…
Hogy azonban rövidre fogjam (nem akarok olyan lenni, mint az a beteg ember, akinek nincs más témája, mint a betegség), ami az egész 2023-as évemet meghatározta, az az epevezeték-gyulladás volt; erről már több fórumon is írtam. Átlagban havonta gyulladt be, utána pedig olyan gyenge voltam, mint a három napja döglött légy. Aztán következett egy tíznapos antibiotikum-kúra, pár napig jól voltam, majd kezdődött minden elölről. Október elején még a besztercebányai kórházban is feküdtem egy hétig, és ott dőlt el, hogy valamikor 2024 elején megműtenek.
…
Most veszem észre azonban, hogy egészen idáig másról sem írtam, mint a betegségemről. Ezek szerint én is kezdek azokhoz hasonló lenni, mint akikről az imént írtam. Pedig, nem szeretném megengedni, hogy a betegség határozzon meg engem.
Ezért is igyekeztem az elmúlt hónapokban elterelni a gondolataimat a betegségről, és munkára kihasználni az utóbbi hónapokat. No meg azt, hogy az időjárás rosszabbra fordulásával mi is beszorultunk a lakásba, hiszen nemigen volt már alkalmas idő arra, hogy kint legyünk a parkban. Az év utolsó napján pedig sikerült kitenni a pontot az utolsó mondat végére is, abban a kéziratban, ami az elmúlt év legnagyobb vállalkozása volt. Még Légen kezdtem el írni, amikor júniusban három hétig ott voltam, és fokozatosan alakult, ahogy a történet bonyolódott. Először csak novellának készült, de végül egy kisregény terjedelmére bővült ki a kézirat.
Azonban örömre is volt okom ezekben a hónapokban, mert Jitka végre elkészült az Életem történetei fordításával, és így jó esély van rá, hogy valamikor az év közepén szlovákul is megjelenik az Életem történetei!
A karácsonyi ünnepeket hosszú évek szokásához híven most is családi körben, Úszoron töltöttük. A legnagyobb ajándék most nem a fa alatt volt, hanem az unokahúgom karjaiban – szeptemberben született meg a kisfia. A kis Samko mosolyával bearanyozta azt a három napot, és kisimította anyu megviselt idegeit is.
Röviden összefoglalva tehát ilyen volt az én 2023-as évem. És még mindig reménykedem benne, hogy az idei jobb lesz.