Figyelem!

Visszatekintés a nyárra – rehab

 Május elején kezdtem rehabra járni. Akkor már évek óta kerestünk Somorján fizioterapeutát, aki hetente párszor átmozgatna. Habár összességében elégedett vagyok a városban elérhető egészségügyi ellátással, mégis van egy nagy hiányosság: évek óta nem találok megfelelő rehabilitációs lehetőséget.
Végül ezen a tavaszon rátaláltunk a Fyziobet magán rehabilitációs ambulanciára, amely ott van a rendelőintézet második emeletén. Ugyanazon a folyosón, ahová kezelésekre is szoktam járni. Hetente kétszer jártunk oda, egész nyáron át. Az első vizit a doktornőnél volt, aki felmérte az állapotomat, és tanácsokkal látott el. Ő mondta azt is, hogy Pozsonyban tavaly ősszel nyílt meg a Sanom rehabilitációs szakkórház, és javasolta, hogy próbálkozzunk ott is.
Hazaérve az első dolgom volt, hogy utánanéztem a doktornő javaslatának, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. A nővérem megírta a kérvényt, és elküldte. Akkor még, a nyár elején, azt mondták neki, hogy öt héten belül hívnak. Azóta is várom az értesítést.
⁕⁕⁕
Somorján három fizioterapeuta dolgozik. Én Jarkához kerülök, akivel az első pillanattól kezdve egymásra találunk, és megvan a kémia. Újabban ugyanis sokszor gondolkodom el azon, hogy vajon egy jó pszichológusra vagy egy jó fizioterapeutára lenne-e nagyobb szükségem. Meggyőződésem, hogy az állapotom nyolcvan százalékig pszichikai eredetű. Lelkemben azok az apró görcsök, amelyek megakadályozzák, hogy a testem többé-kevésbé normálisan funkcionáljon. És igen, ezek a szövegek is egyfajta terápiaként szolgálnak, hogy oldódjanak azok a görcsök.
Na, szóval, Jarkában megtaláltam mind a kettőt: a pszichológust és a fizioterapeutát. Tréfálkozott, és úgy lazított el. Motivált, amikor az kellett. Erélyes volt, amikor arra volt szükségem. De befejezem, mert tudom, hogy már ezért is kikapnék tőle (még szerencse, hogy úgyse fogja ezt a szösszenetet elolvasni).
Legközelebb innen folytatom.
Sztakó Zsolt

Megszakítás