Ne féljetek!

– Van az a történet a Szentírásban: miután a mester tanította a tömeget, és elbocsátotta, előreküldte a tanítványokat a tó túlsó partjára, hogy egyedül imádkozhasson az Atyához. Késő éjszaka volt, amikor a bárka már a tó közepén járt, és a benne ülők egy alakot láttak a vízen közeledni. Gonosz démonnak vélték, s rémülten kiáltoztak összevissza. Ám ekkor meghallották Jézus hangját: „Ne féljetek!”

– Péter azonban nem hitt a hangnak, és azt mondta: „Ha te vagy az, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád!” Jézus kinyújtotta a karját, és azt mondta: „Gyere!” Péter kilépett a bárkából, és elindult a vízen Jézus felé, de a tó vize hullámot vetett, ő pedig megrémült, és elkezdett süllyedni…
A történetet ismerjük, de mit akarsz ezzel mondani?

– A történetnek ez csak az egyik része. Jézus a bárkában elaludt, és hajnalban vihar tört ki; a hullámok ide-oda dobálták a bárkát. A halálra rémült tanítványok felkeltették a mestert, az lecsendesítette a vihart, majd tanítványaihoz fordult, és korholni kezdte őket: „Mit féltek, kicsiny hitűek? Ha csak akkora hitetek lenne, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: »gyere ide!«, bizony mondom nektek: idejönne.”

Nem kevesebbet akart ezzel a mester mondani, mint azt, hogy a hit és a félelem egymást zárják ki. Aki fél, annak nincs hite. Akinek hite van, az nem fél. A félelem a Gonosz egyik legerősebb fegyvere, átveszi vele az irányítást életünk felett. Ha félsz, akkor már nem te döntesz, hanem a félelmeid. Ha megrettensz, elkezdesz süllyedni. Ezért a mester mondta azt is: „Ne aggódjatok a holnapért, a holnap majd aggódik magáért!” Mert a holnap miatti aggódás megkeseríti a ma kenyerét.

A lényeg azonban ez: ne féljetek!

Sztakó Zsolt