Az én újévi fogadalmam

Pedig nem szokásom, hogy újév hajnalán fogadalmakat tegyek, hogy így meg úgy, eddig így volt, ezután viszont úgy lesz. És mindezt egy dátumhoz, az új év kezdetéhez kapcsolódva. Mondom, ez nem az én világom, és a tapasztalataim: túl hamar múlik a lelkesedés… És hát kinek hiányzik egy újabb kudarc?
Ezt a mostanit se nevezhetném a szó szoros értelmében újévi fogadalomnak, hiszen az új év első napján nem ezzel az elhatározással ébredtem. Az elhatározás csak később érlelődött meg bennem. Azonban, mivel csak pár hét telt el ebből az évből, mégis kinevezem újévi fogadalomnak.
Szóval, arról van szó, hogy elhatároztam, tökéletesítem az angoltudásomat. Jó, tudom, hogy már évek óta napirenden van nálam ez a kérdés, de az elhatározás komolyságát most az is jelzi, hogy már azt az online tanfolyamot is kiválasztottam, amely ebben a segítségemre lehetne. Még azt se mondhatom, hogy ez valami új elhatározás lenne, mert nem az. Jó húsz éve (inkább, harminc), amikor elkezdtem Pöstyénbe járni, hamar rájöttem, hogy idegennyelv-ismeret nélkül nem sokra megyek. Ugyanis minden második ember olyan nyelven beszélt, amelyet nem értettem, és ez frusztráló volt.
Azonban arra is hamar rájöttem, hogy a némettel, amelyet először kezdtem tanulni, nem sokra megyek. Hiába, hogy minden szegletből a Monarchia hangulata árad a városban és a fürdőszigeten, a vendégek többsége akkor is arab.
Ezért kezdtem el angolul tanulni, mert csak így tudtam velük kommunikálni. Meg is tanultam az alapokat, és még egy tanfolyamot is elvégeztem, hogy már megértettem őket, és ők is értettek engem, és jól elvoltunk egymással, de hát ez akkor is csak a kezdőszint.
Innen akarom most folytatni, hogy legalább a középszintet elérjem.
Ez tehát az én újévi fogadalmam…
                                                    Sztakó Zsolt