Carissimi jótékonysági alap
Huang Puang, a sánta szerzetes, aki a császár szolgálatában sebesült meg és élt nyomorékként, egy napon egy jámbor leányzóval találkozott, aki a nyomorék lába miatt sajnálkozott rajta, mondván, milyen rossz lehet neki, hogy egy szűk cellában kénytelen leélni az életét, ahonnan a bénasága miatt még csak ki se mozdulhat. Ez olyan, mintha életfogytig tartó rabságra vetették volna.
Ám a szerzetes ekképpen válaszolt neki.
„Sose sajnálkozzál rajtam, te leány, csak azért, mert a béna lábam miatt nekem olyan minden lépés, mint neked tízezer, és ne sajnálkozz rajtam, hogy egész nap csak a szűk cellámban gubbasztok, mert cserébe felfedeztem egy másik, titkos világot: előtte teljesen megfeledkeztem arról, hogy létezik ez a csodálatos világ, mert én is olyan voltam, amilyen te vagy most, hogy csak azt vettem észre, ami az orrom előtt volt. Pedig az élethez fantázia is kell.”
Látva a leányzó értetlen tekintetét, Huang Puang megmagyarázta szavait.
„Ez a másik világ, amely a külső világnak, amiben élünk, az ellentéte, a lelkünkben van. Ellentéte azzal, hogy ez a világ nem olyan harsány, zajos, mint az a külső világ, amely körülvesz bennünket. Sőt, halk, ezért csak az veszi észre a létezését, aki figyel rá. Nem harsog bele a fülünkbe, ezért süketek vagyunk arra, amit mond, mert a szavait elnyomja a külvilág zaja, csábítása. Ám, ha csendben vagyunk, és odafigyelünk arra, amit a fülünkbe súg, akkor egy csodálatos világot fedezhetünk fel.”
Imigyen tanította Huang Puang a jámbor leányzót.
Sztakó Zsolt