Őszi helyzetjelentés

Az ősz utolsó kellemes napjait éljük, habár a tévében a meteorológus csaj azt mondta, hogy még előttünk van az indián nyár. Így mondta, politikai korrektül, hogy indián nyár, mert nem sértjük meg az idősebb hölgyeket.
Ennek ellenére persze még lehetséges, mint az utóbbi években megtörtént már néhányszor, hogy decemberben kirügyeznek a fák, hogy aztán majd áprilisban lefagyjon minden. Ez már korántsem annyira kóser, ezért inkább minden évszak maradjon meg a maga helyén. Persze a globális felmelegedés nem kívánságműsor.
Mindez pedig azalatt fut át az agyamon, mialatt megteszem a rövid utat a házunktól a rendelőintézetig, ahova kezelésre járok. Még szeptember elején kezdtem el a csipogóra járni, ami az izmokat rántja össze, így lazítja el. Aztán a vállam fájdult meg, erre a doktornő ultrahangos masszázst írt fel.
A két nővér, Ilonka és Icu régi ismerős, ami az én esetemben három évnél nem jelent hosszabb időtávot. Már a kommunikáció se jelent akkora gondot, és ha fennakadás van, az épp aktuális kísérőm mindig kisegít.
Szóval, három éve jártam hozzájuk először kezelésre. Azóta viszont semmi, csak a városban találkozunk néha. Habár a doktornő azt mondja, hogy a kezelést félévente meg kellene ismételni, de hát mindig közbejött valami. Először anyu műtétje, aztán mikor járhattam volna, akkor éppen Százdon voltunk.
Rehabilitációs lehetőséget persze folyton keresek, ha már öt éve nem tudok eljutni az NRC-be Kovácsfalvára. Ilyen lehetőség azonban Somorján nincs, legalábbis az olyan súlyos esetekre, mint az enyém is. Ezért aztán otthon tornázok, amit tudok. Bármennyire érzem is, hogy szükségem volna a szakember segítségére.
Hát ez van, így október közepén.
                                Sztakó Zsolt