A könyvtárban

A közlekedési lámpánál találkozunk apuval, és megyünk a könyvtárba, ahol ötkor kezdődik a közönségtalálkozó Farkas Ottó íróval, a Medvesalja krónikásával. Farkas Ottóval évek óta ismerjük egymást a Face-ról, amikor egy könyvemet akartam magánkiadásban megjelentetni, és ő adott tanácsokat.
Ottó mégis csak az egyik oka annak, hogy most a könyvtárba tartunk. A másik ok Erzsi, az est szervezője és moderátora egyben. Mindig öröm vele találkozni. Így tehát kettő az egyben ez az est, mert Ottó érdekes történeteit élvezet hallgatni, ahogy arról beszél, hogy érdemes a vidéki polgármesterekkel jóban lenni, mert ők tudják, hogy a falujukban kik azok a jó beszélőkével megáldott öregek, akik még őriznek olyan történeteket, amelyek velük együtt szállnának a sírba, ha ő nem volna. De van, és megosztja velünk ezeket a történeteket!
A beszélgetés előtt még dedikálja nekem legújabb könyvét. A kötetet olvasgatva rádöbbenünk, hogy milyen fontos munkát vállalt magára azzal, hogy megmenti ezeket a történeteket, melyekből aztán egy közösség története kerekedik ki.
A hivatalos program után pedig Erzsivel beszélgettünk, aki szokásához híven most is szervezett. Folyton intézkedett, leszerelte az akadékoskodókat, üdvözölte az ismerősöket, és én rájöttem, hogy ha nyugodtan akarunk beszélgetni, az nem most lesz.
Októberben már korán leszáll a sötétség, és én bekapcsoltam a kocsin a fényszórókat, úgy mentünk haza.
                                Sztakó Zsolt