Carissimi jótékonysági alap
Extázis
Ilyenkor remegés vonaglott végig a testén, és képtelen volt felügyelni a mozdulatait, ezért volt hát szüksége tanítványainak a vigyázására, hogy se másban, se magában ne tegyen kárt. Ekkor odalépett hozzá az egyik tanítványa, és súgott a fülébe valamit, miközben feléjük mutatott. János ekkor abba az irányba nézett, ahová a tanítvány mutatott, ahol ők álltak, majd lassan kinyújtotta a karját, és az írástudók csoportjára mutatott, akik a többiektől elkülönülve álltak, és díszes öltözetükről voltak felismerhetők:
Kifakadás
„Mérges kígyóknak fajzatai, kicsoda figyelmeztetett titeket, hogy bánjátok meg bűneiteket, mert közelít Isten haragja? Hiába mondjátok, ti képmutatók, hogy Ábrahám fiai vagyunk mi, mert bizony mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is tud fiakat teremteni Ábrahámnak!” Messze hangzó, érces hangja volt, amit most még megedzett a szent hevület. A megdöbbent tömeg arra tekintett, amerre János mutatott, és az írástudók a nép tekintete előtt, megszégyenülten távoztak.
A keresztelkedés
A nap már a horizontra hágott, amikor rájuk került a sor. János olyan volt, amilyennek az ember a prófétákat elképzelte.
A külseje teljesen elvadult volt, durva, teveszőr ruhát viselt, amelyet háncskötéllel fogott össze, a szeme pedig úgy csillogott, mintha örökös lázban égne. Azt beszélték róla, hogy évekig élt a hegyekben egy barlangban, és a szent iratok tanulmányozásával készült fel a prófétaságra. Csak ezután ereszkedett le Júdea falvaiba és városaiba, hirdetni az embereknek, hogy térjenek meg, és a megtérés jeleként vízzel keresztelte meg őket.
A jel
„Én vízzel keresztellek meg titeket, de aki utánam jön, ő majd lélekkel keresztel meg titeket”. János most magához intette őt, és az ő szíve egyszerre hevesebben kezdett el dobogni, mintha egy láthatatlan kéz szorongatná a torkát, és csak állt ott megbűvölten, mire egy kéz hátulról megtaszította, hogy most már induljon.
Mindvégig magán érezte János tekintetét, amitől olyan kiszolgáltatottnak érezte magát, mintha csupaszon kellene a tömeg előtt elhaladnia. Belépett a folyóba, és János kezét rátéve imádkozni kezdett egy számára érthetetlen nyelven. Lenyomta a víz alá, és mikor újfent felbukkant, egy csodálatos jelenségnek volt a tanúja.
Mennyei szózat
Ahogy feltekintett az égre, egyszerre eltakarodtak onnan a felhők, amelyek idáig árnyékot vetettek a földre, mindeközben pedig szózat hangzott fel az égből: „Te vagy az én kedvelt Fiam, akiben gyönyörködöm!” Az első pillanatban nem tudta mire vélni a hangot, de János tekintetét látva, lassan fény gyúlt a lelkében. Körülnézett, vajon más tanúja is volt a látomásnak?
A tömeg azonban csak azt látta, hogy János megöleli őt, és felujjongott, mert ez azt jelentette, hogy János a tanítványává fogadta.
Sztakó Zsolt