Carissimi jótékonysági alap
Indulás
Az ég alja még alig pirkadt, egy hajszálvékony csík jelezte, hogy pár óra múlva az éjszaka átengedi birodalmát a nappalnak. Az éjszaka lehűlt levegő még mindig csípős volt, de a kis csapat már a Jordán felé tartott. Időben el kellett indulniuk, mert jókora út állt még előttük. Főleg fiatalok voltak, akiket fellelkesített János prédikációja Isten országáról, és most mentek, hogy megkeresztelkedjenek.
A kegyesekről
Voltak köztük öregek is, kegyesek, akik egész életükben Isten országának az eljöttét várták, és János szavai újult reménnyel töltötték el őket, hogy talán még megélik a prófécia beteljesülését. A csapatban ott ment ő is, akire olyan hatással voltak János szavai, hogy azóta másra se tudott gondolni. Leginkább ezek a szavak foglalkoztatták: „Ti azt hiszitek, hogy én vagyok az, akiről most beszéltem nektek, de én mondom, jön utánam valaki, aki hatalmasabb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját megoldjam…”
Vajon kiről beszélt János? Hogyha nem ő az, akkor ki? Ki lesz az, aki beteljesít minden eddigi próféciát, és megváltja népét szenvedéseiből, amiket bűneivel idézett magára?
Isten országának a titkairól
Ő az, akinek a nevében János bűneinek a megvallására szólítja a népet, és a nép tódul hozzá, mert „…kivágják a rossz gyümölcsöt termő fát, és tűzre vetik, ahol olthatatlan tűzzel megemésztetik…”. Útközben találkoztak más csoportokkal is, amelyek ugyanúgy Jánoshoz igyekeztek, mint ők. Némelyek közülük már egy egész napja úton voltak, hogy János megkeresztelje őket.
Egész Júdea útra kelt…
Júdea egész népe útra kelt, még az írástudók is eljöttek Jeruzsálemből, akik félték Isten haragját. Voltak az úton teljes karavánok is, amelyekkel egész falvak keltek útra Galileából vagy egyenesen Szamariából, annyira nagy volt a népben a megváltás utáni vágy! A férfiak kötőféken vezették az öszvéreket, amelyeken a család összes vagyona volt, míg a nagyobbacska gyerekek a kecskéket terelték, az asszonyok pedig a még járni nem tudó kisdedeket vitték karjukon.
A Jordán partján
Ahogy közeledtek a Jordánhoz, úgy lett a táj mind élénkebb zöld, és a vidék kopárságát már ligetek is tarkították. Aztán egyszer csak megérkeztek a folyóhoz. János a segítőivel a folyó közepén állt, és keresztelte azokat, akik megbánták eddigi bűnös életüket, és új, Istennek tetsző életre vágyakoztak. A keresztelés pedig így ment végbe: János kiválasztott valakit a tömegből, magához intette, majd kezét rátéve, arcát az ég felé fordítva imádkozott, és a víz alá nyomta őt. Segítők pedig azért voltak mellette, nehogy valaki túl sokáig legyen a víz alatt, mert János időnként extázisba esett.
Sztakó Zsolt