Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk kedves Olvasóinknak

Képzeld el!
Mondjuk, azt, hogy nem látod a karácsonyfa fényeit! Sem a gyönyörű zöldjét, sem a formáját nem látod a fának, de nincs meg neked élményként sem a villódzás, se a futkározó pulzálás. Szóval nem látod. Ugye el se tudod képzelni? Ugye milyen rossz? Pedig van, akinek ilyen a karácsony. Ha ez nem megy, akkor, mondjuk, azt képzeld el, hogy nem hallod a karácsonyi éneket. A mendikálást, a pásztorok énekét, a Mennyből az angyalt. Nem hallod az ajándékokat borító csomagolás felbontásának surrogását, a lelkes tépés zaját, a kacajt, az ünnepet köszöntő jókívánságokat, a boldog karácsony óhajtását. Nem hallják pedig sokan. Nekik milyen a karácsony? Vagy mondjuk, azt képzeld el, hogy nem tudod megölelni a kedveseid ezen a szent ünnepen, a szeretet napján, ilyenkor karácsonykor. Mert nincs meg hozzá a kezed, mert a sors úgy adta, hogy úgy születtél, mert csonkolták, baleset vagy betegség miatt. Ugye milyen rossz ezt is elképzelni? Akkor még képzeld el, hogy egyedül vagy, hogy beteg vagy, szegény vagy, és hideg van, és éhes vagy, és nincs otthonod, és menekülnöd kellett, mert szétlőtték a házat, ahol egykor karácsonyfád állt. Képzeld el! Ilyen is van. Olyan is, aki fel sem fogja, mi az ünnep, csak bámul a világba, csak néz, mert beteg, mert sérült, mert ilyen a sorsa. Képzeld el! Nincs kinek adnod és nincs kitől kapnod ajándékot. Nincs hol letenni fáradt fejed, fázol, árva vagy, félsz, éhes vagy, sérült, elhagyatott, menekülő, üldözött, kitaszított. Mint Mária és József. Nincs máshol helyed, csak istállóban, szelíd barmok közt. Rád zuhan a sivatagi éjszaka, izzasztó hőségből dermesztő hideg lesz egy pillanat alatt. Ott állsz, és semmi esélyed semmire. Nem marad más, csak a megadás. Ha nincs emberség! De még van! Még maradt valamennyi! Ha több nem is, legalább egy zug jut neked, ahol fejed lehajthatod, egy adag ételt kapsz, s vizet. Ugye? Képzeld el! Tudod, mit? Inkább ne! Nehéz lenne. Kizökkentene a napi ritmusodból, a megszokott életedből. Biztos vagyok benne. Szóval, inkább ne képzeld el. Csak figyelj! Van mire!  
Nézz körül, te, aki látni tudsz! Ha te látsz, akkor ne csak nézz, hanem lásd is a szépet, a fényét az ünnepnek, a hamis csillogása mellett a valódi értékét is. Ha kell, ha már így jár fény és árny együtt, akkor lásd az élet árnyékosabb oldalát is. Ha látod, ha felismered azt az árnyékos oldalt, akkor minden bizonnyal másképpen értékeled a magad meleg otthonát, a hazád nyugodt biztonságát. Megéled, hogy mi a hiány ellenében a bőséges, megtapasztalod, milyen a félelmek, riadtság és sírás helyett a szeretetteljes létezés. Megéled a magad kedves karácsonyát. Ugye? Ha most ezt így átgondolod, ugye milyen jó látni a díszes karácsonyfának formáját, a színeket és fényeket, tisztán hallani az ajándékosztáshoz hívó csilingelést, megélni a kedveseid jókedvét, a köszönömöket, a de szép, de jó, de örülök ennek hangjait. Ugye milyen más neked odalépni, megfogni, hallani, látni, enni, inni, létezni teljes értékűként? Nem fogyatékosként. Aki sok mindenben akadályoztatva van. De nem az érzelmeiben! Ugyanúgy érez, mint te! Micsoda ajándékok neked ezek a dolgok! Menni, látni, hallani, észlelni, élvezni a létet! Neked mind megvan! Ugye el se tudod képzelni, hogy nem látsz, nem hallasz, nem ölelhetsz? Ugye nem? Ne is! Szóval, csak annyit akarok mondani, hogy hajolj le, te, az egészséges, a szép, a jól szituált, a javakban bővelkedő, és segíts azokon, akik náladnál rosszabb helyzetben vannak. Akár névtelenül is. Kicsivel vagy nagyobbal, amire telik neked! Sok apróság sokra megy! Segíts, és majd meglátod, amikor az angyalkák csengettyűje szól, amikor mindent béke tölt el, akkor megérzed, hogy valahol valaki, akinek általad lett, ha csak picivel is, könnyebb megélnie a karácsonyt, rád is gondol. Hálával. Hogy mégis vannak rendes emberek. Vannak! Akik megnyitják az ajtót, akik étellel és itallal kínálnak, akik meleg takarót adnak, akik jó szóval, szeretettel, anyagiakkal is segítenek! Még vannak! De jó!
A jászolban a kisded ott mosolyog! Minden reménység benne. Messze valahol három bölcs nézi, kémleli az eget, merrefelé induljanak? Hová s kinek adják át az ajándékukat? Tömjént, aranyat, mirhát. Őt keresik! Aki most valahol, valakik jóvoltából, csöppségként édesen alszik. Nem fázik. Barmok lehelete melegíti a jászolát. Képzeld el, ha nem lett volna, aki befogadja, ha nincs egy hely, ahol… Milyen más volna a világ! Képzeld el…
                                            Szászi Zoltán