Alakítani a közgondolkodást

Beszélgetés JUDr. Zuzana Stavrovská fogyatékosságügyi biztossal

Belépve a hivatalába azonnal szembeötlenek a falakon Barbara Lebenshart-Tomanová négyvégtagsérült festőnek, Miroslav Cipár festőművész tanítványának a képei. Zuzana Stavrovská kissé elérzékenyülve mondja, hogy rendszeresen tartanak kiállításmegnyitókat, hogy támogassák a valamilyen sérüléssel élő művészeket, és munkatársaival szívesen gyönyörködnek az alkotásokban.
A hivatal 2016 márciusától működik. Az ott folyó munkáról beszélgettünk a biztos asszonnyal.

– Kérem, értékelje az eltelt időszakot. Gondolom, jó és rossz tapasztalatai egyaránt vannak.  
– Igen. Mivel a parlamenti képviselők választottak meg, a tevékenységünkről minden évben jelentést készítünk a parlamentnek, és nyilvánosságra is hozzuk. Megtárgyalja a szociális, az egészségügyi és az emberi jogi bizottság, majd a plénum elé kerül. Az elején összefoglaljuk a legalapvetőbb, legproblematikusabb dolgokat, majd azok a területek jönnek, amelyekkel a hivatalunk foglalkozik, példákkal, történetekkel alátámasztva a megállapításainkat. Külön-külön fejezetben számolunk be a tanácsadási és a törvénykezéssel kapcsolatos tevékenységünkről, kiszállásokról, konferenciákon való részvételről, különféle találkozásokról és a költségvetésről. Tavalyig velem együtt tíz munkatársa volt a hivatalnak, de a szerteágazó feladatkörre és sok teendőre való tekintettel idén még egyet felvehettünk, igaz, újabb feladatot is vállaltunk. Nemcsak egyéni panaszokat bírálunk el, hanem olyan ügyekben is gyakran kezdünk el intézkedni, amelyekről a sajtóból értesülünk, és kiszállásaink során számos egyedi esettel szembesülünk.   
– Milyen gyakran tartanak kiszállásokat, és kikkel szoktak találkozni?
– Négytagú csapattal évente tizenkét alkalommal látogatunk el valamelyik járási székhelyre. Mindig ügyelünk a hatékonyságra, így előfordul – főleg, ha messzebbre megyünk –, hogy egy hétig is úton vagyunk. Hivatalunk igazgatónőjével együtt részt veszek kiküldetésünk hivatalos részén: fogad bennünket a polgármester, civil szervezetek képviselőivel találkozunk, meglátogatunk olyan intézményeket – iskolákat, szociális otthonokat, védett műhelyeket –, amelyekkel büszkélkedni szeretnének. Ezalatt kolléganőim különféle intézményekben átfogó vizsgálatot végeznek. Délután, általában háromtól ötig lakossági fórumot tartunk, de például Érsekújvárról este fél hétkor indultunk haza.
– Mi mindenre terjed ki a vizsgálat?
– Az emberi jogok érvényesülését ellenőrizzük az olyan intézményekben, amelyek ideiglenesen vagy egy életen át otthonként szolgálnak az ott lakóknak. Ezt tartjuk a legfontosabb feladatunknak. Megfigyelést, tényfeltárást végzünk, beszélgetünk a lakókkal, többórás személyes látogatásokat teszünk, esetenként többször is visszatérünk ugyanabba az intézménybe. 2016 végén 363 kérdőívet juttattunk el tartós bennlakásos szociális otthonokba, szakosított intézményekbe, börtönökbe, pszichiátriákra. Kiértékelésük során azt tapasztaltuk, hogy az összes büntetés-végrehajtási intézetben vannak fogyatékossággal élő fogvatartottak. Felkerestük mind a 11 börtönt, továbbá 2017-től 91 tartós bennlakásos szociális otthonba látogattunk el, tavaly pedig hozzávettük az alapiskolákat és az iskoláskor előtti nevelés intézményeit, s a fogyatékossággal élő gyermekek inkluzív nevelését és a közlekedés fizikai akadályait vizsgáltuk. Éppen tegnap fejeztük be a pszichiátriai intézményekben tett hatodik látogatásunkat. Hogy jogászként értsünk a feladathoz, az Egészségügyi Világszervezet által képzésen vettünk részt; pszichiáter és szociális munkás is tagja a csapatunknak. Ezek legalább kétnapos utak, orvosokkal, betegekkel és intézményvezetőkkel beszélgetünk. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, az Európai Emberi Jogi Egyezmény és az Európai Betegjogi Charta szerint járunk el. Az intézményi vizsgálódások rengeteg munkával járnak, és ezekhez jön az egyéni panaszok elbírálása, amelyek száma állandóan nő, talán azzal összefüggésben is, hogy a kiszállások révén egyre jobban megismernek bennünket az emberek.
– Mely régiókban van a legtöbb probléma?
– Internetes portálunkon grafikonok segítségével ábrázoljuk, honnan érkeznek a panaszok, kérések. A legtöbbet a Pozsonyi, Besztercebányai, Zsolnai és Nagyszombati kerületből kapjuk, a legkevesebbet az Eperjesiből. Az okát nem tudjuk, de nem hinném, hogy ott volna a legkevesebb probléma. Inkább attól tartok, hogy ezek az emberek vagy félnek jogorvoslathoz folyamodni, vagy a természetünkből fakad: egyszerűen nem vagyunk hozzászokva jogaink következetes érvényesítéséhez. Elég, ha azt mondják nekik, hogy fölösleges fellebbezniük, mert úgysem fognak kapni semmilyen támogatást, és már le is mondtak róla.
– Mi volna tehát a teendőjük?
– Probléma esetén forduljanak hozzánk, és mi eligazítjuk őket, mit tegyenek. A panaszokat osztályozni szoktuk: néha elég a tanácsadás, más esetben ki kell vizsgálni a munka- és szociális ügyi hivatal, az iskola vagy a szociális otthon eljárását, s olyan esetek is vannak, amikor törvénymódosítást kezdeményezünk.
– Mennyit kell várni önöknél az ügyintézésre?
– Ha csak tanácsra van szüksége a hozzánk fordulónak, kolléganőim pár napon belül intézkednek. Fellebbezések esetén, főleg ha szorít a határidő, azonnal kapcsolatba lépünk a panaszossal telefonon vagy e-mailben. Ha úgy ítéljük meg, hogy törvénysértés történt, de már lekésték a fellebbezési határidőt, indítványt terjesztünk be az ügyészséghez. Ezt abban az esetben is meg tudjuk tenni, ha az eljárást már jogerősen lezárták, és az illető nem fordult bírósághoz. A határozat jogerőre emelkedésétől számítva három éven belül van rá lehetőség. Javasolni szoktuk például, hogy ha a törvény értelmében az adott helyzetben nem jogosult támogatásra az illető, és időközben romlott az egészségi állapota, később újra kérvényezze, vagy csatoljon további orvosi leleteket a fellebbezéséhez. Célunk, hogy az emberek minél sikeresebbek legyenek ezekben az eljárásokban. Fordulhatnak hozzánk személyesen, levélben, a weblapunkon található elektronikus űrlap kitöltésével, e-mailben, telefonon. Fontos, hogy a panaszos megadja az elérhetőségét: telefonszámát, e-mail-címét, hogy munkatársunk gyorsan kapcsolatba léphessen vele. Megtörtént, hogy azonnal intézkednünk kellett, mert felhívott bennünket valaki, aki gyors segítségre szorult. Ilyenkor a programunkat is megváltoztatjuk: a helyszínre utazunk, és felvesszük a kapcsolatot a helyi szervekkel, a szociális hivatallal. Mindig az adott település képviselőinek jelenlétében intézkedünk. Viszont egy-egy ügyben a végső állásfoglalásunk kidolgozása – a törvények és az ENSZ-egyezmény figyelembevételével – hetekig, esetenként hónapokig is eltarthat, mert meg kell várnunk az érintett szerv (pl. a szociális ügyi központ vagy a szociális otthon) álláspontját.
– Milyen esetekben kérik leggyakrabban a segítségüket?
– Erről is részletesen tájékozódhatnak honlapunkon. Egyértelműen a kompenzációs támogatásokkal és a fogyatékossággal élők foglalkoztatásával kapcsolatos panaszok vezetnek.
– Mennyire mondható sikeresnek a munkájuk?  
– A hozzánk érkező panaszokat abból a szempontból elemezzük, hogy történt-e törvénysértés, illetve sérült-e az ENSZ-egyezmény. Mire az esetet kiértékeljük – mint említettem, az érintett szervtől minden esetben állásfoglalást kérünk –, előfordulhat, hogy volt ugyan törvénysértés, de mivel tanácsunkra a panaszos fellebbezett, és kifogásának helyt adtak, ezzel megváltozott a tényállás, s nem kezdeményezünk intézkedést. Abban az esetben, ha nem történik változás, kezdeményezzük a jogszerű állapot helyreállítását. Meghatározzuk azokat a feladatokat, amelyeket az adott szubjektumnak megszabott határidőre végre kell hajtania. Tavaly 98 rendelkezést adtunk ki, amely 146 feladatot tartalmazott. A feladatokat vagy már elvégezték, vagy figyelemmel kísérjük a teljesítésüket, mert pl. egy akadálymentesítés sokáig tart, különböző engedélyek szükségesek hozzá. Az eseteket mindig leírjuk, elolvashatók a honlapunkon, ezért a honlapot munkánk tükrének tartjuk; ismeretterjesztő fórum, ahol az emberek tájékozódhatnak arról, milyen problémák megoldásával foglalkozik a hivatalunk. A rendszerünkben található adatokat statisztikai szempontból is elemezzük, mert képet szeretnénk alkotni a fogyatékossággal élő emberek jogainak érvényesüléséről.
– Miként látja, munkájuk eredménye megmutatkozik már a társadalomban?  
– A hivatal létrehozására ENSZ-egyezmény kötelezte Szlovákiát. Független intézmény vagyunk, amelynek jelentőségét a speciális szakterület adja: a fogyatékossággal élő emberek életének különböző területeivel foglalkozunk, és konkrétan, személyre szólóan segítünk nekik. Óriási jelentőségűnek tartom, hogy nemcsak egyedi esetek vizsgálhatunk, hanem átfogó vizsgálatot is végezhetünk a már említett intézményekben. Ezek során hatalmas mennyiségű észrevétel áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy törvénymódosításokat indítványozzunk. Rendkívül fontos, hogy intézkedéseket kezdeményezhetünk a pszichiátriai intézetekben, szociális otthonokban, iskolákban. Tapasztalataink azt mutatják, hogy röviddel a látogatásunk után már történnek változások. Mi gyorsan értékeljük az adott intézményben tapasztaltakat, és még mielőtt elkészítjük a jelentésünket, felszólítjuk a vezetőséget az észlelt probléma azonnali megoldására. Tájékoztatást kérünk róla, s ez aztán bekerül a jelentésünkbe. A szociális otthonokra átlagosan hét, esetenként egy-két intézkedés jut, de nemrégiben az egyik helyen negyvenöt (!) intézkedést kellett foganatosítanunk.
– Mely területekre vonatkozóan?
– Az élet minden területén sérülnek a lakók emberi jogai: a munka, az intimszféra, vagyonvédelem, egészségügyi ellátás, a kliensek kihasználása, teljesen lélektelen, tevékenység és program nélküli időtöltés. A szociális otthonok lakóinak is joguk van a megfelelő életszínvonalra. Sokan szegényen, szörnyű körülmények között élnek. Egész nap nem csinálnak semmit, nincs pénzük, ugyanis annak ellenére levonják tőlük a hátralékot, hogy bizonyos összeg államilag védett. Sajtóközleményt is kiadtam azzal kapcsolatban, hogyan sérülnek a fogyatékossággal élő emberek jogai. Nem felületesen végezzük a munkánkat: a legkisebb részletekbe is belemegyünk. Magam ügyvéd vagyok, és fontos, hogy kolléganőim is magukévá tegyék ezt a szemléletet. Nemcsak arról van szó, hogy jön egy panasz, próbáljuk megoldani azt, amit kérnek tőlünk, hanem más megoldásokat is javaslunk. Például ha valaki nem jogosult kompenzációs támogatásra, javasoljuk neki, hogy igényeljen szociális segélyt. Mindig komplex megoldásra törekszünk.
– Egy-egy intézményből önök hazamennek, de a kliens ott marad. Nem lehet, hogy bosszút állnak rajta a »panaszkodásért«?
– Mi soha nem fedjük fel annak a kilétét, akitől a panasz érkezett. A szociális otthonba váratlanul megyünk, bármilyen napszakban, akár éjszaka is. Többekkel beszélgetünk, köztük lehet a panasztevő is, és utána a jelentésünkben általánosítunk. Észrevételeinket elküldjük az intézmény vezetőjének és a fenntartónak, vagyis a megyének. Meghatározzuk a feladatokat, hol kell változtatni, és súlyos hiányosságok esetén személyi változásokat is kérhetünk. Volt, amikor anyagi visszaélés miatt büntetőjogi feljelentést tettünk az igazgató ellen.
– Tapasztalatai szerint a fogyatékossággal élők mely csoportja a legsérülékenyebb?
– Ezt nem tudnám megmondani. A mobilitással kapcsolatban jön a legtöbb panasz. Rendkívül rossz a helyzet az autizmussal élő gyermekek oktatása terén is. Egyrészt hiányoznak számukra szolgáltatások, másrészt az oktatásuk egyáltalán nem működik. Ez a probléma a gyermekek egy nagy csoportjánál markánsan megmutatkozik, és a felnőttek helyzete is megoldatlan. A szociális otthonokban nincs szakképzett személyzet, pedig a kliensek speciális bánásmódot igényelnek. Ajánlásokat teszünk, és a megyei önkormányzatokkal is keressük a megoldást.
– A hivatal megalakulásakor azt nyilatkozta, hogy mindenki az anyanyelvén fordulhat önökhöz. Kaptak magyar nyelven panaszt?
– Eddig nem. Nekünk törvényből adódó kötelességünk mindenkivel a saját nyelvén kommunikálni. Akinek tolmácsra van szüksége, legjobb, ha előre bejelenti; a mi dolgunk biztosítani. Mint minden szolgáltatásunk, ez is ingyenes. Ugyanez a helyzet, ha siket ember jön hozzánk. Ha előre bejelentkezik, jelnyelvi tolmácsot biztosítunk, ha nem, az online tolmácsszolgálatot vesszük igénybe.
– Mit tart a legnagyobb sikerének?
– Ezt az egészet. A legnagyobbnak talán mégis azt, hogy változnak a fogyatékossággal élő emberek életfeltételei. Korábban ismeretlenül háttérbe szorultak, most pedig a körülményeik egyre inkább hasonlítanak a nem fogyatékossággal élőkéihez. Most nem gondolok az egyéni jogsérelmekre; de a törvényhozásban igenis változik a helyzet, és ehhez mi is hozzájárultunk ajánlásainkkal, indítványainkkal.
– Tapasztalható-e változás a társadalomban a fogyatékossággal élő emberek megítélésében?   
– Ez nagyon egyéni. Mindenki úgy viselkedik, ahogy nevelték, ahogy érez. De a fogyatékosságügyi biztosnak is feladata alakítani a közgondolkodást. Ezért utazom olyan sokat, járok konferenciákra, beszélgetek emberekkel, hogy változzon a szemlélet, s eljussunk annak a megértéséig, hogy a fogyatékossággal élő ember ugyanolyan ember, mint az összes többi, és ugyanolyan jogai vannak. Ezért is tartunk itt a hivatalban kiállításmegnyitókat, ezért hívom fel a sérült művészekre a figyelmet, hogy változtassunk az emberek gondolkodásán. Egyre több fogyatékossággal élő embert látni körülöttünk. Korábban távoli intézetekben, lakott településen kívül laktak, most itt élnek közöttünk. Dolgoznak, közlekednek. Természetesen nem megy mindenütt simán, vannak problémák, de már érezhetők változások.
– Köszönöm a beszélgetést.
                    Tóth Erika

Az interjú a Carissimi 2019/6. számában olvasható.

A fogyatékosságügyi biztos hivatalához magyar nyelven is fordulhatnak panaszukkal.
Postacím: Úrad komisára pre osoby so zdravotným postihnutím, Račianska 153, 831 54 Bratislava 35, e-mail-cím: sekretariat@komisar.sk, telefon: 02 20 42 03 09, honlap: komisarprezdravotnepostihnutych.sk