Családi krónika 5

A családi krónika folytatódik, ezúttal már jelen időben…

Zsuzsa covidos lett. Ez úgy derült ki, hogy a műtét előtt elvégezték nála a tesztet. Vasárnap reggel telefonon közölte ezt anyuval. Mit mondjak, a hír engem eléggé felzaklatott, hiszen pont csütörtökön voltunk együtt a klubban, amíg anyu Pozsonyban járt Mártival. Bíztam azonban benne, hogy kellőképp védett vagyok. Nemcsak a két Covid-oltást kaptam meg, hanem október elején az influenza ellen is beoltottak, plusz még immunerősítőket szedek. Covidkának tehát össze kell szednie magát, ha ennyi védelmi zónán akar túljutni.

Mindazonáltal az első napokban figyeltem, nem jelentkeznek-e nálam a fertőzés tünetei. Még az éjszakáim is nyugtalanok voltak. Nem magam miatt aggódtam, hanem a segítőim miatt, akiknek átadhatnám a fertőzést.

Elsősorban a szaglásomra figyeltem, vajon érzem-e a szagokat, az ételek ízét. Szerencsére nem észleltem egyetlen tünetet se.

Anyu, velem ellentétben, köhögött, és a hangja is elment. Azt mondta, hogy azért, mert a hűvös idő ellenére még mindig a hűtőből itta a vizet. Biztos, ami biztos, csinált egy tesztet, az eredménye negatív lett.

Mondom, valószínűleg nem voltam fertőzött, a biztonság kedvéért mégis lemondtam Eriket, az aranykezű masszőrt. Egy szó, mint száz, önkéntes karanténba vonultunk, mindössze napi egyórányi kimenőt engedélyeztünk magunknak. Én amúgy is a cikken dolgoztam, amely a Carissimi karácsonyi számában fog majd megjelenni, úgyhogy nem lett volna időm a klubba menni.

Ja, és a hétvégén megyünk haza, Százdra, ahol halottak napja alkalmából gyűlik össze a család. Az elsőn apu nélkül…

Sztakó Zsolt