Magad, uram… 2.

A múlt héten megígértem, hogy folytatom.
Szóval…
Az év elején szükségessé vált egy új, mechanikus kerekesszék beszerzése, mivel a meglévő már hétévesnél régibb, és hát alaposan lestrapálták az elmúlt évek. Olyannyira, hogy állandó javításra szorul, mert folyton elromlik valami alkatrész rajta.
Igaz, eredetileg úgy volt, hogy a kerekesszék csak belső használatra lesz (a lakáson belüli közlekedésre), de hát Szlovákiában még nem jutott el odáig az akadálymentesítés, hogy mindenhova bejussak elektromos kocsival. Így aztán vannak helyek, ahova csak mechanikus kerekesszéken tudok elmenni (például a templomba).
Azonban hogy legyen egy csavar is a történetben, már az én jelenlegi kerekesszékem sem az, amelyet anno az egészségbiztosítótól kaptam. Az ugyanis fél év (értsd: hat hónap!) alatt tönkrement – nem bírta a gyűrődést. Szerencsére Ipolyságon van a Human International székhelye, akik többek között, használt, de jó állapotban lévő kerekesszékeket is hoznak be Ausztriából. Végül innen sikerült pótolni az én vadiúj, egészségbiztosítótól kapott kerekesszékemet egy olyannal, amely aztán évekig bírta a strapát.
***
És ha már itt tartunk, hadd osszam meg olvasóimmal egy gyanúmat is. Ezeknek a heteknek egyik fő témája a kettős minőség. Hogy a pénzünkért nem azt a minőséget kapjuk Szlovákiában, mint pl. Ausztriában. És mi van akkor, ha ez nemcsak az élelmiszerre, háztartási cikkekre érvényes, hanem a rehabilitációs eszközökre is?
Lehet, hogy csak konteókat gyártok? Néha magam is érzem, hogy elszabadul a fantáziám.
De tényleg.
                                                                                                                                                                                                 Sztakó Zsolt