Tanulság

Már egy ideje töröm rajta a fejem, hogy írok egy füves könyvet, amelyben olvasóimmal megosztom tapasztalataimat és azokat a bölcsességeket, amelyek talán másnak is hasznosak lehetnek. Most érkezett el az idő, hogy ezt a tervemet megvalósítsam.
***
Egy buddhista tanmese mondja:
„Egyszer a parasztok a folyó melletti földön dolgoztak. Arra lettek figyelmesek, hogy egy szerzetes a folyóba esik. Mindenüket eldobálva siettek a segítségére, de már csak azt látták, hogy az ár elragadta, és sodorja őt, míg végül elmerül. Búsan mentek vissza, és folytatták a munkájukat. Mikor a nap végén hazafelé tartottak, az úton a szerzetes jött szembe velük. Örvendezve köréje gyűltek, és kérték, mesélje el, hogyan menekült meg. A szerzetes mosolyogva válaszolt:
»Mivel tudtam, hogy a folyó erősebb nálam, nem kapálóztam, hagytam, hogy az áramlat sodorjon, pörgessen, lehúzzon, aztán végül feldobjon, és mikor nyugodt lett a víz, kiúsztam a partra.«”
Néha én is, te is, ő is érezzük magunkat így, mint a fenti történet főhőse, csak a folyót helyettesítsük be a SORSsal. Néha én is, te is, ő is érezzük magunkat úgy, hogy elragad bennünket az ár, és csak kapálózunk, közben pedig egyre mélyebbre kerülünk, míg a végén elveszünk. Pedig lehet, hogy csak sodródnunk kéne az árral, és mikor megszelídül, kievickélni a partra.
Mert ahogy egy másik tanmese mondja:
„Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK…”
                                                                                                   Sztakó Zsolt