Krizantémok

Október 18-án még megvártuk a színházi előadást a városi művelődési központban, és csak a rákövetkező napon indultunk haza, Százdra. Ugyanis évek óta lemaradunk a somorjai színházi évad kezdetéről, mivel éppen ilyenkor szoktunk Százdon lenni, rendbe tenni a sírokat, a közelgő halottak napjára.
Idén azonban változtattunk ezen, és megvártuk a kassaiak előadását, amelyen egyébként remekül szórakoztunk, de erről másutt már írtam.
Csütörtökön tehát elindultunk Százdra, hogy a következő két héten anyuék a temetőket járják, ahol az elhunyt családtagok nyugszanak.
Még az előző héten a szomszédasszony üzenetben elküldött egy képet, amelyet egy reggel buszra várakozás közben készített az udvarban pompázó krizantémokról; anyu még tavasszal ültette őket. Valóban sikerült elkapnia a tökéletes pillanatot, a fény és árnyék csodálatos harmóniáját!
Százdon már egész nap fűteni kell, pedig a somorjai lakásban csak néha kapcsoljuk be a radiátorokat. Ennyi előnye van a tetőablaknak, amelyen keresztül nyáron akadálytalanul özönlik be a kinti hőség. Télen viszont elég egy kis napsütés, hogy üvegházban érezzük magunkat.
Amikor kiszállok az autóból, először is megcsodálom a sárga minden árnyalatába öltözött Mordát, amely még mindig az otthont jelenti és fogja is jelenteni a számomra. Az oldalában ott áll a kis templom, melyet én csak ékszerdoboznak becézek, mivel valódi kincseket őriz. Mellette van a holtak nyugalmát őrző temető. Sok temetőt láttam már, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy kevés méltóbb helyet láttam, ahol a halottak a feltámadást várják, mikor Gabriel arkangyal a harsonájába fúj.
Amikor ezeket a sorokat írom, október utolsó szombatja van. Kint szomorkodik az ősz. Holnap óraátállítás.
                                    Sztakó Zsolt