Testről és lélekről

Itt van ez a pillanat, és te szeretnéd megállítani, az időt kimerevíteni, mint egy fényképet, amely még akkor is őrzi a pillanatot, amikor már rég nem tudja senki, hogy mit is őriz. Mikor már csak egy megsárgult fénykép, és a pillanatot esetleg csak az írói fantázia képes felidézni…

Ilyen pillanatokból állnak össze a jó filmek is, ezért is olyanok, mint az élet. Mert szórakozhatsz akármilyen jól a moziban, de ha egy óra múlva már képtelen vagy akár egy pillanatot, egy gesztust, a főszereplő mimikáját felidézni, akkor az nem lehet jó film. Ezért ragadt meg benned egy életre Forrest Gump futása „Fuss, Forrest! Fuss!” vagy az Esőember monoton zakatolása.

Mert az autisták jól tűrik a monotóniát… Sőt, egyedül csak azt tűrik, és ami szokatlan, váratlan, azt a helyzetet képtelenek kezelni. Ezért is nehéz nekik kapcsolatokat teremteni, mert a másik az ismeretlen tényező, akinek nem kiszámíthatók a reakciói, és ezért veszélyes terep. A film hősnőjével viszont pont ez a helyzet. A legújabb magyar Oscar esélyes film, ráadásul a főszerepet is egy földid játssza. Mikor tehát bejutott a végső ötösbe – úgy döntöttél, hogy megnézed a filmet. Mit is mondhatnál róla: hogy egy abszurd szerelmi történet? Kevés. Az élet egy darabkája, sebészi pontossággal kimetszve.

Már az alapszituáció is abszurd, hogy egy férfi és egy nő egymásról álmodik – ráadásul, ezekben az álmokban nem is emberek, hanem szarvasok. Egy pszichológusnő tölti be az öntudatlan kerítő szerepét, aki szembesíti kettejüket az álmaikkal. A férfit, akinek béna az egyik karja, és a nőt, aki retteg az érintéstől. És ha mindez nem volna elég bizarr, a történethez kulisszául egy vágóhíd szolgál, ahol a nő a levágandó marhákon gyakorolja az érintést, hogy hogyan kell ezt a szokatlan élményt elviselni.

És hogy a bevezetőben említett pillanat benne van-e a filmben? Tessék megnézni! Rád is vár egy pillanat…

Sztakó Zsolt