Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Elmélkedés új év hajnalán

 Még karácsony előtt azt írtam az ismerőseimnek, hogy legyen ez a karácsony a megbocsátásé, hogy pár nap múlva tiszta lappal kezdhessünk egy új évet. Aztán elgondolkoztam. Mert szép dolog a megbocsátás, és sokszor nekünk nagyobb szükségünk is van rá, mint a másik félnek, hogy elengedjük a sérelmünket, és ne rágjon …

Tovább

Szenteste Úszoron

47136632 331144207682992 987701457123803136 n

Anyu Mártival úgy beszélte meg, hogy kettő és három között megyünk ki Úszorra, hogy immár hagyományosan ott töltsük a Szentestét. Azért, hogy apu ne kényszerüljön rá az absztinenciára, a nővérem azt is magára vállalta, hogy ezen a napon ő lesz a sofőr. A tavalyi Szentestén a nagyobbik lányának, Melindának a …

Tovább

Advent

Az advent azt jelenti latinul, hogy várakozás, felkészülés. Várakozás a jóra, amely a Megváltó megszületésében testesül meg. Ez a jó azonban nem valami külső forrásból fakad, hanem bennünk kell, hogy felbuzogjon a forrás. Ezért van az, hogy adventben elcsendesedik a világ. Ez azt a célt szolgálná, hogy nézzünk magunkba, végezzünk …

Tovább

Motiváció

A közösségi oldalakon gyakran kerülnek elém olyan videók, amelyek megfognak, és még órák múlva is a hatásuk alatt vagyok. Olyan emberekről szólnak, akik nehéz helyzetben vannak, amelyet mi akár kilátástalannak is tarthatnánk, ők mégis találnak magukban elég erőt ahhoz, hogy felülemelkedjenek rajta, és megvalósítsák az álmaikat. Vagy egyszerűen csak olyan …

Tovább

Jubileum

Az ipolysági könyvtár idén ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját. A jubileum alkalmából ünnepi estet szerveztek a könyvtárban november 23-án, engem is meghívtak, de sajnos, le kellett mondanom. November elején kaptam meg Moys Magdinak, a könyvtár megbízott vezetőjének a levelét, és akkora már visszajöttünk Somorjára. Magam helyett azonban ezt az üzenetet küldtem. …

Tovább

Otthon

A teraszon ülök, élvezem a november eleji napsütést. Húsz fok van, és az égen nyoma sincs felhőnek (mikor ezeket a sorokat írom, november végén, kint szakad az eső, és sarkvidéki hideggel riogatnak).Eredetileg úgy volt, hogy csak 31-én jövünk, halottak napjára, de egy haláleset, a sógorom anyukájának, Ani néninek a temetése …

Tovább

Pöstyénfürdői kalandok 3.

Még valamikor az 1980-as évek közepén töltöttem el először három hetet Pöstyénben, a Pro Patria pavilonban. A fürdőalapító Winter Lajos önéletírása szerint ezt az első világháború alatt nyitották meg, hogy a fronton megsebesült katonák gyógyuljanak benne (neve magyarra fordítva annyit tesz: a Hazáért).A következő évben már apuval tértünk vissza, a …

Tovább

Pöstyénfürdői kalandok 2.

Renével tíz év után Pöstyénben találkozom újra, vele még anno Csehországban voltunk együtt. Magamban akkor elneveztem őt Hitlerjugendnek, pusztán a külseje miatt. Szőke, kék szemű fiú volt, szóval akár az übermensch portréjához is modellt ülhetett volna. Később, immár Pöstyénben, azt is elmesélte, hogy mikor Svédországban járt, ott és akkor döbbent …

Tovább

Pöstyénfürdői kalandok 1.

Archívumom mélyéről időnként régi emlékek lepnek meg. Olyanok, amelyeken jó nosztalgiázni…Baszan Kuvaitból jár Pöstyénbe, minden nyáron, három hónapra – amikor otthon épp elviselhetetlen a hőség. Az anyja és egy indiai szolga kíséri, akit Szelimnek hívnak, és kis túlzással, baráti viszonyban vagyunk.Először 1993-ban találkoztunk Baszannal és az anyjával, akkor még egy …

Tovább

Visszatekintés a nyárra – klezmer

Még a nyár elején találkoztunk, és akkor mondta, hogy egy újonnan alakult zenekar tagja, klezmert játszanak. Elmondta, mennyit kínlódott, amíg ráérzett a zsidó zene ízére, hogy a harmonikán hitelesen szólaljanak meg azok a jellegzetes futamok. A többi zenésztől azt a tanácsot kapta, hogy nézzen zsidó témájú filmeket. Már egy éve …

Tovább
Megszakítás