Nem tudom, hogy miért pont most jutott eszembe az a 25 évvel ezelőtti december. Talán az ötvenedik évét taposva mindenkinél úgy van, hogy élesebben villannak be a régi emlékek. Nem tudom, még sose voltam ötvenéves.Akkor Bárdos Ági beszélt rólam a Csehszlovák Rádió magyar adásában. Bemondta a címemet is, és rá …
TovábbEgy novemberi nap
A hosszú, szűk folyosón megyünk a hátsó szobába, ahol már meg van terítve az ünnepi ebédhez. Az elülső terem foglalt, délután ott lesz a zenés, táncos összejövetel, ahol azokat a tagokat fogják köszönteni, akik a második félévben ünnepelték a névnapjukat.Addig azonban még három óra. Most Erzsit ünnepeljük, huszonvalahányad magunkkal. A …
TovábbÉgi segítség
A napnak bármely szakában menjek is keresztül a somorjai Szentháromság téren, a padokon, a virágtartók peremén mindig ülnek néhányan. Anyukák, apukák, akik gyermeküket hozzák ki ide levegőzni, és azért, hogy levezessék fölös energiájukat. Fiatalok, akik itt vagánykodnak, szerelmespárok – és hajléktalanok. Náluk csak egy valami karakteresebb tartozéka az összképnek, mégpedig …
TovábbÉvforduló
November közepén lesz két éve, hogy somorjai lakosnak mondhatom magam. Azon a szombat délelőtt csurig megrakott autóval indultunk el Százdról, hogy Somorján találjunk új otthonra. Habár az előző hónapok során már fokozatosan felszállítottuk az új lakásba a nagyobb dolgokat, apuék így is az indulás előtt már két nappal pakolták az …
TovábbLégi kalandok 2.
Miután apu felfedezi a kávéautomatát az alattunk lévő emeleten, egyfajta rituálét alakítok ki a napi kávézásból. Mindennapi kávénkat add meg nekünk, Uram! Ehhez azonban a rozoga liften kell lemenni, az alattunk lévő emeletre. A liftbe mindig félve szállok be, mert valahányszor az a kényszerképzetem támad, hogy le fogunk zuhanni. Anyuval …
TovábbLégi kalandok 1.
Akkor hát egyedül maradtam. Erzsi néni és apu kimennek a szobából – miután apu, mintegy biztatásul, sokadszorra is elmondja, hogy holnap látjuk egymást. Hallgatom a lassan elhaló lépteiket a folyosón, és próbálom megszokni a gondolatot, hogy három hétig ez lesz az otthonom.Ez a valamikor a Benyovszky grófok által létrehozott parkban …
TovábbA klub, ahová járunk
A kapun felirat hirdeti, hogy a mögötte lévő udvarban van az egészségkárosodottak somorjai klubja. Igaz, az épületen még két másik klubbal is osztoznia kell – úgy, hogy hetente két nap a mienk. Igaz, ma éppen a hónap első keddje van, és a kétfelé osztódott klub másik feléé a klubház – …
TovábbUjjé, a Pomléban nagyszerű! II.
Az úton végig elkísérnek bennünket a vérpezsdítő dallamok, amelyek szinte kötelezőek, ha roma zenészek játszanak. Körülbelül a koncert felénél jöttünk el, de a Parno Graszt nevet megjegyzem, hogy alkalomadtán rákeressek a neten.Anyuék még kilenc előtt eljöttek, az utolsó kisvonattal, mivel anyu a tavaly műtött lábával nem bírna ennyit gyalogolni. Tavaly …
TovábbUjjé, a Pomléban nagyszerű!
Próbálom a kocsi sebességét kísérőim tempójához igazítani. Ilyenkor, késő este a Pomléi út már kihalt, és egy kicsit ijesztő is, ahogy a sötétségből hirtelen kiváló alakok jönnek veled szembe.Emlékszem, tavaly is így jöttünk haza apuval a Rómeó Vérzik koncertjéről. Akkor maximumra toltam a sebességet, és már akkor ott voltam a …
TovábbA falu ünnepel III.
Ülök a két padsor közti folyosóra leállított kocsiban, és hallgatom a magyarországi vendéglelkész terjengős ünnepi prédikációját. Már megfigyeltem, hogy amilyen puritánok az evangélikusok templomai, annyira túlcifrázzák lelkészeik a szószékről prédikációikat. Úgy látszik, rokon szakma a mienk, őket is terjedelemre fizetik.Elmondja, hogy Isten nem személyválogató (kivéve persze, ha migráncs vagy), és …
Tovább