Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

A képen tizenkilenc éves önmagammal nézek farkasszemet. Jó harminc évvel későbbi énem előnyben van akkori, tizenkilenc éves énemmel szemben, hiszen évtizedek tapasztalataival lett bölcsebb… ha egyáltalán. Mégis nagy dolog a modern technika, egyfajta időgépként is működik. Azzal, hogy szembesít bennünket valamikori önmagunkkal, az emlékeket is előhívja. 1986 nevezetes év volt …

Egy nap apu egy kiszuperált Royal írógéppel állít haza, amelyet a munkahelyén selejteztek le. Azt mondja, hogy ezután ezen fogok írni, közben pedig a kezemet is erősíthetem.Otromba egy jószág, tiszta szerencse, hogy az íróasztal is szilárd konstrukció, és elbírja a súlyos masinát. Ellenben jó erős billentyűzete van, és nagy erővel …

Nyár eleje van, de a közeli csúcs felől, amelyet még most is hó borít, és síelők cikáznak rajta, akár a hangyák, dermesztően jeges fuvallatot hoz a szél. A különbség lehet 10-15 fok is.Mi itt lent a csúcs alatt már pólóban vagyunk. A rehabilitációs központ épületét Janské Lázněban úgy alakították ki, …

  Ha jobban belegondolok, annyi szabály van itt, mint valami kaszárnyában. Látogatók se jöhetnek akármikor, csak amikor értesítést kapnak az otthoniak, hogy jöhetnek. Általában havonta egyszer, de ez nem igazán zavar, mert a nővérek és a nevelők is kedvesek, a gyerekekkel is rögtön megtalálom a közös hangot. Nekem pán Lehečka, …

Most aztán igazán távol vagyok otthontól, a családtól. Janske Lazne a Krkonoše hegységben van, Csehországban, több mint hatszáz kilométerre Százdtól. Hajnalban jön értünk az ütött kopott mentőautó, lánykori nevén szanitka, amiről azt is el tudom képzelni, hogy a következő falunál lerobban, nemhogy még hatszáz kilométert vigyen minket. Akkor már ülnek …

Míg élek nem felejtem el azt a vasárnapi ebédet, mikor Erzsi néni megtelefonálta a hírt, hogy Pogány Erzsi meghalt. Azt hiszem, mondanom se kell, hogy az asztal körül mindenki ledermedt. Annyira hihetetlen volt, hogy Erzsi nincs többé, nem fogjuk többé meglátogatni, és ő se jön hozzánk. Nem arról van szó, …

Nem akarok sírni, mert az férfiatlan, mégis megállíthatatlanul peregnek a könnyek a szememből, aztán végigfolynak az arcomon. Most először vagyok egyedül, távol az otthonomtól, és …annyira elhagyatottnak érzem magamat! Habár néhány éve is egyedül voltam, amikor Magyarországon egyik kórházból a másikba hurcoltak, de hát az nem számít. Alig egy hete, …

A falubéli asztalossal csináltattunk egy asztalkát, amelyet a kerekesszékre lehet szerelni, így aztán mostantól akkor is tudok olvasni, amikor az udvaron vagyok. Csak az asztalra fektetem a könyvet, mert a kezeim gyöngék hozzá, hogy megtartsák, és már olvashatok is.Eddig az volt, hogy ha az udvaron voltam, csak tétlenül nézelődtem. Vagy …

Miután újra megtanultam olvasni, először csak a jó öreg elsős könyvemből olvastam mondókákat, versikéket, rövidebb meséket, de már ez is nap mint nap újabb sikerélményeket jelentett. Amikor kibetűztem egy újabb szót, és összeállt az értelmes mondat – hát az katartikus érzés volt.Az agyam úgy szívta magába az újból felfedezett ismereteket …

Az olvasás után megpróbálkozom az írással is, ahogyan a többiektől látom. Arra gondolok, hogy milyen jó lesz az, ha mindazt leírom, ami a fejemben van, mivelhogy a beszédem érthetetlen, csak artikulálatlan hangokat tudok kiadni, amelyek nagy nehezen összeállnak szótagokká.Az olvasás után megpróbálkozom az írással is, ahogyan a többiektől látom. Arra …