Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Márti már harmadszor hívja anyut. Ő már Százdon van, és valami pesti filmesekről beszél, akik velem akarnak riportot készíteni. Szórakozottan veszem tudomásul – anyu tolmácsolja nekem a nővérem szavait –, inkább az őszi tájban gyönyörködöm. Még tíz perc, és otthon is vagyunk. Ekkor már Timiék autója is az udvaron áll. …

A családi krónika folytatódik, ezúttal már jelen időben… Zsuzsa covidos lett. Ez úgy derült ki, hogy a műtét előtt elvégezték nála a tesztet. Vasárnap reggel telefonon közölte ezt anyuval. Mit mondjak, a hír engem eléggé felzaklatott, hiszen pont csütörtökön voltunk együtt a klubban, amíg anyu Pozsonyban járt Mártival. Bíztam azonban …

És felvirradt az a szombati nap, amiért eredetileg két héttel ezelőtt Százdra jöttünk. Igen, a falu első írásos említésének 760. évfordulója, amelyet egész héten büszkén hirdetett a falu legforgalmasabb pontján, a házunkkal szembeni kerítésen kifeszített transzparens. A nap hivatalos eseményeiről már beszámoltam az egyik hetilapunkban, aki akarja, ott elolvashatja, most …

Valamikor augusztus első napjaiban vettük haza, Százd felé az irányt. Ezúttal már csak ketten voltunk abban a nagy házban. Féltünk is rendesen, hogy anyu egyedül hogyan fog boldogulni. Még szerencse, hogy Zoli felajánlotta, hogy Mónika, aki a község alkalmazásában van, napi pár órában eljár majd segíteni anyunak. Mónika a lontói …

Apu halála után egy hónapra volt szükség, hogy megszervezzük a temetést és összegyűjtsük a családot – hisz a rokonság jórészt Magyarországon él, de nyomozni is kellett, hogy a rég látott unokahúgot, keresztfiút értesítsük. Aztán mivel jelenleg Somorján élünk, de apu a százdi temetőben szeretett volna nyugodni, a logisztikát is meg …

2021. július 3-án volt a temetés. Pontosan egy hónapra rá, hogy apu meghalt. Életem legszörnyűbb ébredése volt az a reggel, amikor Márti megtelefonálta, hogy apu meghalt. Elveszettnek éreztem magam, pánikba estem, habár már február óta próbáltam magamat szoktatni a gondolathoz, hogy elmegy, abban a pillanatban azonban mindent felülírt a veszteség …

Elérkezett a szeptember, és szeretném elindítani a blog új évadát. A feltételes mód ezúttal nem stilisztikai fogás a részemről, hanem a bennem feszülő bizonytalanságot, kétségeket tükrözi. Az elmúlt fél évben nem voltam túl aktív a blogon, többször is Erikának kellett figyelmeztetnie, hogy adós vagyok egy új poszttal. Apu betegsége és …

Ez a bejegyzés más lesz, mint az eddigiek, mert ez most egy felhívás! Mint azt a múltkor írtam, apu kórházban van, és az a kétemberes feladat, amit az ápolásom jelent, egyedül anyura maradt, akinek magának is megvannak az egészségi problémái, és hát a kora is. Eddig szerencsére a szomszéd besegített, …

Jelentem, ez is megtörtént. Mármint az oltakozás a Pfizer vakcinájával. Tudom, tudom, ne használjam az oltakozás szót, mert magyartalan. Mások szerint viszont nem. Én pedig azoknak hiszek, akik szerint nem. A nyelv különben is attól élő és nem holt, hogy folyton változik. Akkor tehát vissza az oltakozásra. Úgy történt, hogy …

Mostanában mind gyakrabban esik meg velem, hogy ismeretlenek állítanak meg, hogy gratuláljanak egy írásomhoz, vagy elmondják, hogy olvasták valamelyik könyvemet, amely tetszett nekik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól, nem növelik az önbizalmamat ezek a találkozások! Az első ilyen emlék még a tavalyi nyárhoz kapcsolódik, amikor a parkban …